| 
 Bucsúlevél
Utoljára írok pedig nem is várodNeked már más a kísérö párodNekem fáj a vállás jobban mint nekedKitépem a szívemböl örökre emlékedetHa rózsás utadat megtöri a bánatJöjj vissza hozzám én tárt karokkal várlakAzért hogy megcsaltál hüséggel fizetekFizet a sors neked ha én már nem leszekBánatos szívemmel kegyetlenül bántálAzt gondolod téged soha sem ér bánatHogy veled az élet simogatva bánhatTe sem fogsz örökké kacagni,nevetniNem fogják utadat virágokkal hinteniMegtanít az élet sírni is tégedÉn nem akartam töled semmit csak boldog lenni veledNyári éjszakán könnyes szemmel suttogni a nevedÉn nem hittem, hogy elfogsz hagyniHa egyszer minden véget érGúnyosan kacagva rajtamEzt kaptam a szívemértNyári éjszakán itt valahol messzeGondolok rád mint kedvesemreNem tudom miért szeretlek.Miért akarok fájdalmat szívemnekMiért nem jó úgy ahogy vanÉlni lehetne csodálatosan,víganÉlni egyedül züllött életetHalmozni egy másra gyönyört és örömetmiért érsz ezernél többetMiért remegek teértedValamikor szeretni tudtalak volnaÉs láttad ,hogy a lelkem sír utánnadSzüntelenül álmodoztam róladOly sokáig vártam rád hiábaNem vetted észre a könnyet a szemembenMikor a kezem a kezedben megpihentHa úja láttál kedves voltál velemDe mikor elmentél semmit sem üzentél nekem szivemElmúlt a vágy és elteltek a napokHa most itt lennél és fölém hajolnál csak azt felelném amit érzekValamikor szeretni tudtalak volnaÍgérem nem zavarlakTöled most végleg elmegyekEgy ember félre áll az útbólNem lesz többé játék a szerelemDe most már nem zavarlak többéMegyek most látom végleg válni kellNe gondolj soha arra,hogy akkor könnyes szemmel búcsúztam el. 
	            |