Ahhoz, hogy megértse az ember, mennyire drága számára valami, el kell veszítenie. (Viktor Slovszkij)
Akármilyen furcsa: a valóságot mindig azok az irodalmi művek közelítik meg a legjobban, amelyeket a legkevésbé tartunk valószerűnek. (Aldous Huxley)
Általában tanácsosabb, ha avval mutatja ki eszét az ember, amit elhallgat, mint avval, amit elmond. (Schopenhauer)
Az a hiú igényünk, hogy mindent megértsünk, a megismerés teljes hiányából ered. (Galilei)
Az élet kombinációk sorozata, s e kombinációkat folytonosan tanulmányozni kell, szemmel kell követni, ha az ember meg akarja tartani kedvező helyzetét. (Balzac)
Az élet nagy fordulatai közepette lelkünk erősen kapcsolódik azokhoz a helyekhez, ahol öröm ér bennünket, vagy bánat szakad ránk. (Balzac)
Az idegenek csak a külső eseményeket és a külcsínt látják, kifelé mindenki mutathat jó arculatot, holott belülről csupa láz és rémület. (Montaigne)
Az irodalmi műveknek szerkezetük van, meg stílusuk. A valóságnak azonban se szerkezete, se stílusa. (Aldous Huxley)
Bűn másokról rosszat gondolni, de ritkán tévedés. (Henry Louis Mencken)
Élek, s hogy meddig, nem tudom, meghalok, bár nem akarom, megyek s egész utam titok: csoda, hogy jókedvű vagyok. (Martinus Magister) ... a jót magad elé idézve, csak annál jobban érzed, ami rossz: a kín vad foga ott legélesebb, hol tép csak és nem ejt mélyebb sebet. (Shakespeare)   ... aligha van a földön olyan nyomorúságos állapot, melyben ne adódnék valami negatív, vagy pozitív, amiért az ember hálával tartozik. (Defoe)   ... semmi közöm hozzád, Sors. Nem adok neked hatalmat magam fölött. (Seneca)   ... tekintsünk többet azokra, akik rosszabbul állanak, mint mi, mint azokra, akikről úgy látszik, jobban megyen dolguk. (Schopenhauer)   A gúnyolódás gyakran lelki szegénység. (La Bruyére)   A józan ész az a dolog, amely a legjobban oszlik meg az emberek között: mert mindenki azt hiszi, hogy annyit kapott belőle, hogy még azok sem szoktak maguknak többet kívánni, mint amennyiük van, akiket minden más dologban csak igen nehéz kielégíteni. (Descartes)   A nagy dolgokon való bánkódás az élet egyik szépsége. (Osvát Ernő)   A pokol jó szándékkal van kikövezve. (Samuel Johnson)   A szegényt, kit megtört a sors, a gond, csittítgatjuk, intjük, ha könnyet ont, de súlyosodna csak baj annyi sok ránk, éppoly nagyon, vagy jobban is zokognánk. (Shakespeare)   A világot kerek lámpásnak képzelem, égő kanócának a napot az egen, mi járkálunk benne, ámulunk, bámulunk, s tűnődünk magunkon, apró árnyképeken. (Omár Khájjám) Előbb pereg a búza, aztán gyűlik a kéve, mert, ha földbe nem bujna, kalászba sosem érne. (TOB)   Én úgy gondolom, hogy a dolgok önmagukban se nem tiszták, se nem tisztátalanok, nem tudok elképzelni semmiféle olyan, eleve a tárgyban rejlő tulajdonságot, ami akár ilyenné, akár olyanná tenné. (Montesquieu)   Ha az ember ki akarja használni az életnek minden kínálkozó pillanatát, a múlttal nem szabad törődnie. (Aldous Huxley)   Herceg, ne gondolj napra, évre, hol vannak ők, ne kérdje szó, felel a refrén, visszakérdve: de hol van a tavalyi hó?! (Villon)   Jobbat keresve gyakran jót veszítünk. (Shakespeare)   Könnyű fütyülni az esőre, ha van az embernek esőkabátja. (Truman Capote)   Kritikát kérnek tőled, de csak dicséretet szeretnének. (William Somerset Maugham)   Légy azzá, ami még nem vagy, maradj meg annak, ami már vagy, maradandóság és lehetőség: világunk e kettőben szép. (Grillparzer)   Mit ér a tanács ott, hol összevész a konok szándék és a józan ész? (Shakespeare)   Nagy csapás, ha valaki se nem elég elmés, hogy jól beszéljen, se nem elég okos, hogy hallgasson. (La Bruyére) Nem a szerelmet kell vaknak festeni, hanem az önhittséget. (Voltaire)   Nem forgat semmi, te magad vagy a kerék, mely magát hajtja és nem pihent soha még. (Angelus Silesius)   ...nincsen olyan emlékezés, melyet az idő el ne törölne, sem olyan fájdalom, melyet a halál meg ne szüntetne. (Cervantes)   Sokszor könnyebb és hasznosabb összeférni a többiekkel, mint arra törekedni, hogy a többiek alkalmazkodjanak hozzánk. (La Bruyére)   Szép rózsát nem szakíthatsz szúró tövise nélkül, a méz, az édes illat sincs fanyar társa nélkül. (TOB)   Úgy hiszem, egy járvány során éppoly sok ember hal meg félelemből, mint fertőzés következtében. (William Somerset Maugham) S ha nevetek vagy ajkamon kel ének, teszem, mivel egyetlen menedék ez, hogy elrejtsem szavát a szenvedésnek. (Petrarca)   Szenvedéseink egyik oka az, hogy másoknak a példája után megyünk, nem értelmünk irányít bennünket, hanem a megszokást követjük. (Seneca)