Kapuban

Védelek, kérdezed: ugyan miért?
Hallgatlak (nem érted), valaki félt.
Tudatban, anélkül s feltétel int;
Glóriát átcserlél szarvakra, mint
a gyermek, ki átvészel kínt és bajt,
bízik bennem, mert örökre hajt.

Elmúlás feszélyez, halálos kín
él a remény, akár egy rím,
Mégis gyötör a feltüzelt baj,
Bűntudat, tudat bánt, ölel mar,
Átéltem, megéltem életem nappalát,
Van, ki ittvolt, elment s visszavárt.

Én voltam, ki elment, értelem nélkül,
Ki vár és vár, akár örökre itt ül,
Lelkében tolongva egy fájó gondolat:
Miért nem tudja eltörölni a múltat?
Remélem megérted, elhozod a telet,
És elhiszed majd...hogy valaki szeret.