Tudod, mi az a bánat? Várni valakit, aki nem jön többé. Eljönni onnan, ahol boldog voltál, s otthagyni a szívedet örökké. Szeretni valakit aki nem szeret Téged Kergetni egy álmot soha el nem érni Csalódott szívvel mindig csak remélni Megalázva írni könyörgő levelet Szívdobogva várni, de nem jön felelet Szavakat leírni mik szívből fakadnak Rózsákat öntözni mik elhervadnak. Hazudni, hamis lemondással Hazamenni könnyes zokogással Otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat S imádkozni, hogy Ő meg ne tudná, mi a bánat. Mosolygott az arcom, de mögé senki nem néz. Játszom a közömbös embert, most látom csak milyen nehéz. Ha valaki azt kérdezné tőlem: Mondjam meg mit jelentesz nekem? Egy pillanatra zavarba jönnék, S nem tudnék szólni hirtelen. Csak nagy sokára mondanám, halkan, csendesen: - Semmiség csak egy elmúlt szerelem. Elmegyünk egymás mellett és az arcod rámnevet, kacagva köszöntlek én is, de hangom kissé megremeg. S nem venné észre rajtam senki sem, hogy titokban könnyes lett a két szemem Egy halk sóhaj ez volna minden jel, s mennénk tovább csendesen. Ha valaki azt kérdezné‚ tőlem: - Mit jelentesz Te nekem? Talán könnyelműen azt felelném: - Semmit, semmit csupán... az ÉLETEM. A valóság mindig nehéz, De tévedsz rosszul ítélsz. Szívedben mindig lesz hely emlékeknek S felejtjük egyszer, hogy rossz vége lett. Most búcsúzom, ennyi az egész Most menj el, vissza se nézz Csak vedd karodba azt, ki tőlem elrabolt S gondolj arra, hogy voltam s talán... VAGYOK!"